Túl messze...
Szépirodalom / Versek (1596 katt) | bel corma |
2011.09.16. |
Fülemből szivárog valami, elkenem,
piros ragacstól maszatos a kezem,
a saját vérem.
Mellettem robbant az orosz gránát,
emésztő lángjának keserű szagát
orromban érzem.
Kábán kúszok előre, a föld remeg,
ezernyi fagyos rög hátamra pereg,
ha a szerencsém kitart...
Látom a hidat, lángok nyaldossák,
izzó pilléreit jeges habok mossák,
messze a túlpart...
Előző oldal | bel corma |
Vélemények a műről (eddig 2 db) |