Adjátok vissza a piros cipőimet!

Szépirodalom / Versek (858 katt) angyalka146
  2011.09.16.

A verset Hans Christian Andersen A piros cipők c. meséje ihlette.


Adjátok vissza a piros cipőimet!

Hát nem értitek?! Adjátok vissza őket!
Dörömbölök értük: nem érted, Lélek?!
Megfojt ez a gőzölgő, szűkös élet!
Adjátok vissza a piros cipőimet!

Adjátok vissza őket, hiszen
elvettétek tőlem! Ti, férfiak, úgy
gondoljátok, megvagyok nélkülük.
Pedig nem!

Adjátok hát vissza őket! Ha nem,
nem leszek az, kit szeretnétek!
Inkább pusztítson el ez a zord élet,
de akkor is kérem a cipőimet!

Miért vettétek el őket?! Hiszen
szerettem... És ti is szerettétek!
Nem értem... Miért aláztok meg
minket?!

Adjátok vissza őket...

Régen volt már, túl régen. De a
seb még ma is fáj. Éget. S az égen
már nem olyan szép a nap, s nem
tündöklő az alkonyat.

Szeretném visszakapni őket. Kérem...
Lelkem, amely már túl régen fogoly,
összezsugorodva esik aszott kezembe,
s a Hold, Istennőm az égen, fényét vesztve

zuhan a Földbe éppen... Fáj az esés.
De jobban a ketrec, mit elfogadtam, s
most nem látom a kiutat. Csak a fehér
nyulat, ki Álomországba hívogat.

Szívem már csak értük, ködképekért
dobog csak. Minden más már eltűnt, de
egy pár piros cipő még mindig hívogat...

Előző oldal angyalka146
Vélemények a műről (eddig 2 db)