Visszatértél...
Emlékezz, hogy valaha régen,
oly tüzes szenvedéllyel öleltél,
visszatértél hozzám kedves, s
most azzal a hévvel megölnél?
Ám a végső tánc még vár reánk
a fájdalmas búcsú kijár nekünk,
de az utolsó csók tőreinket illeti
hűvös ajkuk legyen a végzetünk.
Fürge, csilingelő hangjuk emlék,
fülemben cseng mint a kacajod,
suttogó hangjuk olyan a légben
akár beteljesült, finom sóhajod.
Gyorsul a tempó, közel a vég
ajkainkról rekedt hörgés fakad,
ahogy két, könyörtelen penge
összetört szívünkbe szalad.
