Linktár

Csak egy szó...

Csak egy bók volt, és mégis
ködös fátyol felhőzi szemed,
rózsás pír lobban arcodon, s
ajkadat elrejti remegő kezed.

Csak egy szó volt, de mégis
könnyen szakad fel sóhajod,
boldog válasz kélne ajkadról,
de örömtől remeg a hangod.

Érzelmeid lassan elcsitulnak,
sűrű hajadat tétován simítod,
finom, hosszú ujjaid elérnek,
és kezemet erősen szorítod.

Hálásan suttogsz a fülembe
és újabb bókokat követelsz,
majd fejed a vállamra hajtod,
s lassan, lágyan megölelsz.