5. Mentálcsavar Tábor, Gyömrő – 2011 (Beszámoló)

Külvilág / Közélet (822 katt) Ha'lathin
  2011.09.10.

Nem könnyű a dolgom, mivel még gyakorlatilag mindig nem tértem magamhoz teljesen. Persze ez elsősorban a feszített tempójú hétnek köszönhető, amely mögöttem van és nem a tábornak. Már csak azért is, mert a szervezők mindent megtettek annak érdekében, hogy színvonalas, tartalmas tábor legyen, amely szerény véleményem szerint sikerült is nekik. Ami nem volt olyan, mint vártam, ahhoz a rendezőségnek és a táborban résztvevő játékosnak semmi köze nincs. Erről majd később.

A tábor második napján, vasárnap délelőtt 11 óra körül estem be. Arra készültem, hogy már javában Shadowrunoznak, ám meglepetésemre nem így történt, szerencsére. Csak ebéd után merültünk el a Hatodik Világ rejtelmeibe. A vadászat egy ősi, a mágia apálya előtti kőtábla körül bonyolódott, amelyet a jakuza, a triád, két AA kategóriás cég és egy tiri tünde kommandó is meg akart szerezni. Finoman fogalmazva két tűz közé kerültek a Seattle-i vadászok. Valójában inkább öt tűz közé. Minden volt benne, aminek egy igazi, klasszikus árnyvadász kalandban lennie kell: akció, árulás, menekülés. Természetesen ennyi ellenséggel vadász legyen a talpán, aki képes elmenekülni vagy legalább életben maradni. A kaland teljesítése az első fázison, felvonáson kívül nem sikerült. A csapatot elkapta a jakuza kommandója. A karakteremet pedig a DocWagon mentette ki a helyzetből.

A másik rendszer, amely miatt három napot töltöttem a táborban, a Cthulhu Hívása volt. Egy érdekes és mindenképpen rémisztő kalandban lehetett részem, illetve azon táborlakóknak, akik játszottak, esetleg végigjátszották a történetet. Maga a sztori egy Pleasantville nevű városkában játszódott valahol a Keleti Parton, közel Philadelphiához, ahol rejtélyes körülmények között tűnnek el a világos bőrű, sötét hajú lányok, asszonyok. A karakteremmel, aki egy helyi antikvárius volt, nem sokat tudtam csinálni a kalandban, illetve a rendőrfőnökasszony sem mondott semmiféle információt a gyilkosságokról, sőt inkább csak ködösített. Aztán, miután megtudta az antikváriusom, hogy hol folynak okkult dolgok, megtámadta az embereivel és elpusztították a helyet. Ám ez rajtam kicsit sem segített, mivel a karakterem álmot látott, talán maga Cthulhu vagy egyik fattya jelent meg benne. Ez elegendő volt ahhoz, hogy meghatározatlan idejű téboly legyen úrrá rajta.

Bár Rufus, aki a mesélőnk volt, mondta, hogy lehet „kozmetikázni” az eredményt, mivel nem szerette volna, ha kiszállok a játékból. Ám nekem nem volt több időm, bár szerettem volna még maradni, de nem lehetett.

Mindent összevetve nagyon jól éreztem magam a táborban, habár volt egy-két dolog, ami beárnyékolta a játékomat, mint már az elején említettem. Remélem, hogy a többiek ezt nem nagyon vették észre. Először is nem igazán vagyok hozzá szokva az ilyen formájú éjszakázáshoz, valamint kipihenni sem tudtam magam, hiszen nem a jól megszokott környezetemben voltam. A másik úgyszintén a szervezőkön kívül álló dolog, az ebéd. Nem volt rossz, ám mennyiségben nem volt őrületes, hogy visszautaljak a Cthulhu játékra. Persze nem azt vártam, hogy Gundel-étterem szintű lesz, de ha egy kicsit több lett volna, akkor kevesebb chips és ehhez hasonló „étel” fogyott volna. Ami nem lett volna utolsó szempont az egészségünk miatt.

Remélem, jövőre is lesz hasonló, illetve az ősszel, valamint 2012 tavaszán Debrecenben verseny, bármilyen – elsősorban Shadowrun vagy Warhammer Fantasy, mert az utóbbit nagyon szeretném kipróbálni. Mivel most sajnos nem sikerült.

Előző oldal Ha'lathin