A tökéletes bűntett

Horror / Novellák (1120 katt) stephan
  2011.09.18.

1. fejezet

Judi eszeveszett módon keresi telefonját a táskájában. Mindent kiszór, de a telefon csak nem akar előkerülni, végül nagy nehezen előkotorta a táska felszakadt bélései közül.

- Igen, tessék? Itt Judi Carnel - szól bele kicsit ingerülten a telefonba.
- Üdvözlöm Miss. Carnel - a St. Joseph kórházból telefonálok, és van egy rossz hírem.
- Mi az, mondja már! Mi történt? - kiabált bele a mobiljába egyre idegesebben.
- Az ön apja... Tomas Carnel... balesetet szenvedett a H25-ös autópálya bevezető szakaszában. Nem működött a forgalomirányító lámpa, és behajtott a szembejövő forgalomba. Jelenleg válságos az állapota, de mindent megteszünk annak érdekében, hogy stabilizáljuk az állapotát - mondta egy idősebb férfihang a vonal túloldaláról szemernyi együttérzést sem tanúsítva.
- Úr Isten! Azonnal odamegyek! - Judi azonnal hívta bátyját, Tomot, aki szintén a kórházba sietett.

Tom azonban nem szívlelte az apját, mert az apjuknak mindig is Judi volt a szíve csücske. Tom nem igazán számíthatott az apja segítségére semmiben. Tom mindig is az anyja párfogásában volt, de sajnos hét éves korában elveszítette azt, amit nagyon nehezen fogadott, és még nehezebben azt, hogy ezentúl az apjával kell élnie.

Mikor megérkeztek az apjuk kórtermébe, még mindig kómában volt, és az orvosok semmi jóval nem bíztatták Judiékat. Judi iszonyatosan sírt, Tomon azonban semmi szomorúság vagy bánat jelei nem mutatkoztak. Tom tudta, hogy nem szép dolog, de még örült is annak, hogy az apja balesetet szenvedett, tudata alatt azt kívánta, bárcsak ne ébredne fel a kómából, és akkor végre megszabadul az apjától, ráadásul ő és Judi fele-fele arányban kedvezményezettek az örökséget illetően. Az is eszébe jutott, hogy most van itt az alkalom, hogy eltegye apját láb alól, de gyorsan elhessegette a gondolatot. Ezt nem tudná megtenni.

Amikor Tom és Judi hazaért, még mindig sírt és aggódott az apjáért, de Tomot ez csöppet sem hatotta meg. Tom hazaérve a lakásába még mindig azon az őrült ötleten gondolkozott, hogy most alkalom nyílik apja kiiktatására. Fellapozott néhány orvosi szaklapot is az orvosi figyelő-berendezések működéséről, továbbra is azzal hitegette magát, hogy pusztán kíváncsiságból olvas ilyen témájú magazinokat. Persze a szörnyű valóság más volt... Arra készült, hogy végérvényesen megszabaduljon apjától...

Elérkezett az a nap is, amikor elég információt szerzett ahhoz, hogy kijátssza az apja állapotát figyelő műszereket. Miután kiiktatta a monitorokat, egyszerű módját választotta apja meggyilkolásának. Fogott egy fehér párnát, és rászorította az arcára. Csupán egy-két perc elég volt ahhoz, hogy apját átrepítse a másvilágra...



2. Fejezet

- Elárultál! Tom, te elárultál! Hogy tehetted ezt???
- De Judi én... én csak....
- Hallgass! Te tetted, tudom, hogy te voltál! Ezt nyilvánosságra hozom! - Judi ordított és üvöltözött, arca teljesen eltorzult, és vörös szeméből patakzott a könny.
- Ezt nem... Eszedbe ne jusson! - mondta fenyegetően Tom.
- De igen is! Ezt mindenki tudni fogja! A család, a rendőrség, mindenki! Te pedig börtönben fogsz megrohadni!
- Ezt nem engedhetem... - Tom kétségbeesett hangnemben figyelmeztette saját magát.
- Pedig nem állíthatsz meg! Érted?! Nem állíthatsz meg! - fenyegetőzött továbbra is kikelve önmagából Judi.

Ekkor Tom hirtelen felkapta a fejét, és üres tekintete fenyegetőzően Judira meredt. Csak állt és üres tekintettel bámult a sírástól kivörösödött szemű, eltorzult arcú Judira. Tom kétségbeesésében rávetette magát Judi törékeny testére, és teljes erejéből megragadta a nyakát, hihetetlen erővel szorítani kezdte saját húga légcsövét, ezzel elzárva a mindenki számára nélkülözhetetlen levegőtől... Csak Judi jajveszékelését lehetett hallani, ahogy próbált szabadulni az iszonyatosan fojtó kéztől. Azonban Judinak esélye sem volt, hiszen egy nehéz test nehezedett rá, hiba próbált szabadulni az őt fojtogató férfi alól, nem tudott...

- Tom, ne tedd ezt! Kérlek, Tom! - Judi végső elkeseredésében könyörgött testvérének.
- Nem engedhetem, Judi... nem engedhetem... ezt te is tudod!
- Ezt úgysem úszod meg! Ezt nem! - Judi utolsó lélegzetvételével susogta. - Könyörgöm...

Judi még egyet hörgött, aztán úgy terült el az irodája padlóján, mint egy rongybaba, amit egy kislány megunva a játékot a földre hajít... Szeme bevérzett, szája ellilult. Üres tekintete még mindig Tomra meredt, aki csak állt saját testvére élettelen teste előtt... Judi arcából vér szivárgott, ami bíborvörösre festette sápadt arcát és az alatta lévő szőnyeget...

Tom agyába villámként csapott valami.

- Úr Isten, a cetli! - suttogta kétségbeesetten Tom. – A cetli....


3. Fejezet

Ray (Tom jobb keze) kocsija állt meg Tom háza előtt. Ray Tom bizalmasa volt immár közel nyolc esztendeje. Sötét öltönyében alig haladt a hosszú járdán az éjszaka sötétjében Tom ajtaja felé. Ray hosszú lépcsőzés után elérve az ajtót, becsengetett. Ray az ötödik csengetés után már kezdett nyugtalankodni, mivel Tom a második csengetés után ajtót nyitott, azonban ha nem volt otthon, a kapu zárva volt. Ray Tom asszisztenseként rendelkezett kulcsokkal is. Kinyitotta az ajtót és Tomot szólítgatta.

- Tom! Tom! Itthon vagy?

Válasz nem érkezett vissza, Ray az iroda felé vette az irányt. Az irodában se volt senki, de a monitoron egy sárga papír fecni lógott, valami vastag piros betűkkel volt ráírva. Ray közelebb lépett, hogy el tudja olvasni: „Ray, Judi hívott, hogy valami sürgős dolgot szeretne megbeszélni velem az örökséggel kapcsolatban. Ha fontos mondandód van, akkor Judinál megtalálsz! Tom

- Hát ez fantasztikus! - bosszankodva motyogta Ray.
- Elküld az ügyvédhez, hogy hozzak el neki valami letétbe helyezett borítékot az éjszaka közepén, erre nem is találom itthon - motyogta mérgesen Ray.



4. Fejezet

Tom egyre erősödő motorhangot hallott, majd a ház előtt abbamaradt. Riadtan szaladt az ablakhoz, hogy szemügyre vegye a váratlan látogatót.

- A fenébe, Ray az! Hozza a papírokat az ügyvédtől. Most mi a fenét csináljak? - kérdezte dühösen Tom saját magától.

Tom hallotta az egyre közeledő léptek szabályos kopogását. Ray belépett az irodába.

- Tom elhoztam a … - Ray szava elakadt, az aktatáska halk puffanással a földre esett, és csak meredt Tomra.
- Mi- mi- mi történt itt??? - kérdezte Ray kétségbeesetten.
- Ray, hallgass! Most nagyon figyelj rám, mert az életed a tét! - fenyegetőzött Tom idegesen.
- Most elmondok mindent az elejétől, de még csak eszedbe se jusson, egy szót is szólni a rendőröknek! Inkább az járjon az eszedben, hogy mi lesz, ha mégis el ját a pofád valakinek! - fenyegette Rayt egyre idegesebben.
- Megértetted?!? - kérdezte, vagyis inkább üvöltötte Tom.
Ray csak állt lebénulva, és hol Tomot, hol a halott Judit nézte értetlenül.
- Megértetted??? Halljam! ÉRTED???

Ray még mindig nem tudott megszólalni a döbbenettől. Rettenetesen meg volt rémülve, ezért bólintott.

- Akkor azt lesz a legjobb, ha az elején kezdem. Mit azt te is tudod, apa végrendeletében én és Judi voltunk a kedvezményezettek. Tehát halála után én és Judi örököltünk mindent ötven-ötven százalékban...
- Tehát akkor ezért ölted meg Judit! Nem igaz? - mondta vádlón Ray.
- Nem! Nem ezért! Várd meg a végét! - válaszolta iszonyatos hangerővel Tom.
- Apa balesete után a St. Joseph klinikára került. Nem orvosi műhiba végzett vele... nem... én tettem! Én öltem meg! Soha sem tekintett fiának, soha! - mondta Tom most már könnyektől küszködve.
Ray nem mondott semmit csak figyelte Tomot.
- Fojtasd, most már mindent hallani akarok!
- Szóval, amikor egyedül maradtam a kórteremben, lekapcsoltam az apa állapotát figyelő berendezéseket...
- Az nem lehet! Akkor riasztják a nővéreket...
- Áááá, dehogy! Tudod, egy kis utánajárás itt, ott... - mondta gonoszan mosolyogva Tom. -Aztán, szépen megfojtottam egy párnával, és visszakapcsoltam a berendezéseket... így csak egy sima fulladásnak tűnt, amit a gépek hibájából nem vett észre senki.
- De akkor, hogy került a képbe Judi?
- Rájött! Nem tudom, hogy, de rájött... Nem volt más választásom... fel akart adni,
ennyi... vége, most már csak te és én tudunk az egészről, és melegen ajánlom, hogy ez így is maradjon! - ismét fenyegetőzött Tom a tőle megszokott idétlen nevetéssel kísérve. - Érted???
- Van más választásom? - felelte szemrehányóan Ray.
- Hogyne lenne! Kaphatsz egy szép, tágas helyet itt Judi mellett, mielőtt felgyújtom ezt az egész kócerájt! - röhögött idétlenül, de mégis vérfagyasztóan Tom.
- Hallgatok... hiszen nem tehetek mást... - törődött bele Ray.
- Így van! Nem tehetsz mást, de milliárdos leszel!
- De mi lesz, ha elkezdenek gyanakodni? - kételkedett Ray.
- Nem fognak, de nem ám! - egyre hátborzongatóbb volt ez az őrült kacaj, ami Tom mondandóját kísérte. - Látom is... látom, hogy mi lesz a holnapi újság címoldalán: „Egy elektromos zárlat miatti tűzvészben elhunyt a híres üzletasszony, Judi Carnel. Fájó szívvel búcsúzik bátyja, Tom Carnel”
- Te elterveztél mindent előre... - jegyezte meg halkan Ray.
- Nos, most el kell intéznünk azt a kis balesetet, Ray – mondta ügyet sem vetve Ray szavaira. - Te Ray... van nálad pár ötcentes? - kérdezte Tom úgy, mintha csak nem lenne nála apró a kávéautomatához.

Ray fejében kezdett kirajzolódni, hogy egykori főnöke elvesztette az eszét. Értetlenül kezdett kotorászni a zsebében, mikor is néhány ötcentest halászott elő.

- Tessék. De mire....
- Kuss! Csak gyere utánam! - vágott Ray szavába Tom.

Tom a villanyórához ment Ray-jel együtt.

- Csavard ki a biztosítékokat! - utasította Tom Rayt.

Tom a biztosítékokat - ami egykor a testvére irodájához tartozott - kicserélte egy-egy ötcentesre. A biztonság kedvéért még egy-egy másik biztosítékot is lecserélt azért, hogy később a tűzoltók se gyanakodjanak, miért pont csak az irodában van patkolt biztosíték.

- Érted már? - kérdezte kissé cinikusan Tom Ray-t.
- Értem... megcsináltad a tökéletes gyilkosságot! - monda elkeseredetten Ray.
- Na-na! Megcsináltuk!
Ray Megint értelmetlenül nézett Tomra.
- Hiszen ezzel a bűntársam lettél! - egészítette ki Tom előző gondolatát, és egy kielégült mosoly ült ki a szájára.

Miután végeztek, visszamentek az irodába, és Judi számítógépének monitorába Tom egy pohár vizet öntött, és meggyújtotta a függönyt, ami fekete füstfelhőket eregetve azonnal lángra kapott. Miután kiértek a házból, még utolsó mozzanatként, - hogy teljes legyen a siker - Tom letörölte az ujjlenyomatokat, és felkapcsolta a villanyórát. A biztosítékok szikráztak, sisteregtek; az irodában felrobbant a monitor, és lángba borította az íróasztalt és a mellette lévő ágyat. A tűz nagyon gyorsan terjedt. Ray fejében már kezdtek összeállni a képkockák, tudta, hogy alaposan meg van tervezve, Tom soha sem fog lebukni.

Ray és Tom, Tom házába ment, és mint aki jól végezte dolgát, Tom aludni tért. Ray a vendégszobában tért nyugovóra, ahogy azt sokszor tette ezelőtt is, ha a munka belenyúlott a késő éjszakába. Rayt azonban egész éjszaka rémálmok gyötörték, amikben Judi visszajött, hogy bosszút álljon rajtuk Tom tetteiért.

Másnap reggel Chill-village helyi folyóiratában a következő vezércikk volt olvasható a hasábokon egy fekete-fehér fotóval illusztrálva az egykor takaros házról, amit Judi még elköltözésekor bérelt, de később megvette. A cikkben ez állt:

„A sikeres üzletasszony, Judi Carnel szörnyű halált halt saját lakásában tegnap, késő éjszaka. Bennégett házában egy vélhetően elektronikai hiba miatt. Az elsődleges tűzoltósági vizsgálatok alapján hibás biztosítékok miatt nem szakadt meg az áramellátás, amikor is egy hibás számítógép tüzet okozott.”

- Na? Mit mondtam? Milliárdosok vagyunk! - Tom elégedett volt munkájával, amit egy kis mosollyal koronázott meg.

Ray csak bólogatott, tudta, hogy hallgatnia kell, hiszen ha Tom ellen fordul, ő is, úgy végzi, mint Judi...



5. Fejezet

- Itt vagyok, Tom! Eljöttem érted! Most mindenért megfizetsz!

Judi Tom ágya előtt állt, és Tom teljesen lebénult, nem tudott mozogni. Judi csak nevetett olyan kísértetiesen, hogy az ember ereiben megfagyott a vér.

- Félsz? Eljöttem és megfojtalak, pont úgy, ahogy te tetted velem egy hónappal ezelőtt! - Judi továbbra is hallatta őrült, kísérteties kacaját.

Judi odalépett Tom feje mellé, Tom csak ordított. Tom hirtelen zihálva felült az ágyában, haja csapzott volt a verítéktől.

- Csak álom volt... csak egy rémálom... - Tom még mindig zihálva győzködte magát, hogy ez nem valóság, csupán ismét egy a rémálmai közül.

Tom Judi meggyilkolása óta minden éjjel ezzel a rémálommal küzdött, úgy, mint Ray. Judi minden álomban eljött Tomért...

- Még soha nem volt ilyen közel hozzám, soha... soha nem volt még ilyen valóságos... - Tom ismét könnyektől küszködve próbált visszaaludni... azonban rettegett attól, hogy ismét az álmok eme borzasztó világában találja magát...



6. Fejezet

Reggel kilenc óra van, Tom ismét egy szörnyű rémálomból tér magához zihálva és levegő után kapkodva. A konyhában reggelit készít. Éppen remegő kézzel issza szokásos kávéadagját, amikor csengetnek és kopogtatnak az ajtón. Felhörpinti a maradék fel nem olvadt cukortól borzasztóan gejl kávéját, és az ajtóhoz vánszorog. Mikor végre sikerül elkászálódni az ajtóig és kinyitja.

- Tom Carnal? - kérdezi egy egyenruhás fiatal, szőke, sötét öltönyt és fekete napszemüveget viselő hölgy...
- I-i-igen én vagyok – Tom alig bírta kinyögni ezt a két szót.

- FBI különleges ügyosztály. Attól tartok, velünk kell jönnie. Rendíthetetlen bizonyítékunk van maga ellen Judi Carnel gyilkosságával kapcsolatban. Kérem, forduljon meg, ne ellenkezzen, a kollega ismerteti jogait. - utasította Tomot monoton hangon.

Tom nem mondott semmit, csak engedelmeskedett. A bilincs kattant a csuklóján, és beültették a kocsiba, közben egy nagydarab rendőr ismertette a jogait.

Megérkeztek a kapitányság elé...

Két őr bekísérte Tomot a kihallgató szobába, és ismertették a tényekkel. Tom tudta, hogy Ray adta fel, de semmit nem tehetett, csak írni kezdett az elé rakott papírra, leírta a vallomását... Tudta, hogy ezzel a saját halálos ítéletét írta meg, de gyakorlatilag már minden be volt bizonyítva. A vallomása megírása után Tomot egy zárkába vezették az előre hozott támadásig. Lefeküdt a priccsre, és álomba sírta magát, most kezdte felfogni, hogy mit is tett valójában...

Tom Carnel akta:

Tom Carnel beismerő vallomást tett testvére, Judi Carnel és apja Tom Carnel meggyilkolása ügyében. Előre megfontolt szándékkal végzett apjával a vagyon miatt. Testvérét hirtelen felindulásból fojtotta meg, miután rájött apjuk halálának okára. Tom Carnel vallomása megírása után, előzetes letartóztatása alatt felakasztotta magát cipőfűzőjével. Halál beálltának oka a bűnügyi patológia jelentésében található.

Monika White FBI


7. Fejezet

- Tom... itt vagyok! Végzek veled, te mocsok!

Tom halálra rémült Judi hangja hallatán. Most valami rettenetesen közelinek hallatszott, sokkal közelibbnek, mint ezelőtt bármikor.

- Ray nem volt hülye! Feladott téged, és most végzek veled! Emlékezz arra, hogy mit tettél apával és velem! Emlékezz! - Judi őrülten kacagott, úgy, hogy Tomba belefagyott a lélek. Judi mosolygott Tomra, és egy cipőfűzőt lóbált maga előtt...

Tom tudta mi következik... most megbűnhődik a tetteiért. Cipőjéből hiányzott a fűző... még mindig ott volt Judi kezében, és egyre csak közeledett. Ennyire közel még egy rémálmában sem volt...

Judi továbbra is őrülten mosolygott, és a halálra rémült Tom nyakára tekerte a cipőfűzőt... Azonban Tom ennek a rémálomnak a végén már nem ébredt fel...


Patológiai jelentés
ifj. Tom Carnel 021202
A halál beálltának oka: légcső elzáródása, nyelvcsont eltörése, agy oxigénellátásának megszűnése.
A fulladást egy cipőfőző okozta, a nyakara nehezedő nyomás elzárta a légcsövet, és az artériákat, ugyanakkor a terhelés következtében a nyaki csigolyák is eltörtek, a gerincvelő elszakadt.
Halál típusa: Öngyilkosság
Eszköze: Cipőfűző
Részletes patológiai jelentés a boncolás után

Dr. Kimberli Howard Bűnügyi Orvos szakértő

Tom halála után Ray-t nem kísérték tovább a rémálmok... Ray továbblépett az eseten... Legalábbis azt hitte...


- Ray... Ray... itt vagyok...
- Tom???
Őrült kacagás hallatszott...
- Én vagyok.... Ray, ELÁRULTÁL!...

Előző oldal stephan
Vélemények a műről (eddig 4 db)