A Mágia Szaga

Fantasy / Novellák (1020 katt) Ha'lathin
  2010.08.23.

(Egy Korongvilág novella)

Az alábbi novella a 2009-es barbáros pályázatra íródott, ám időhiányában nem készülhetett el, valamint nem akartam, hogy összeférhetetlenség legyen, mivel zsűritag is lettem menetközben. Jelen írás tisztelgés a fantasy humor egyik - vagy talán egyetlen - koronázatlan király előtt, és remélem, hogy rajongó sem érzi úgy, hogy ezzel erőszakot teszek kedvenc Korongvilágunkon. Valamint - ugyancsak - remélni tudom, hogy Terry Pratchett még sokáig fogja a tőle megszokott, magas színvonalú műveit írni.

A dolgok esszenciája maga a mágia. Bár ez a történet nem erről fog szólni. Legalábbis nem erről fog szólni. Vagy legalábbis nem teljesen; ugyan lesznek benne varázslók - egyetlen egy -, barbárok - ebből is egy -, meg mi egymás; de a történet alapvetően nem a mágiáról fog szólni. Mint, ahogy A'tuin úszik a végtelen űróceánban, hátán négy elefánttal, amelyek egy hatalmas korongot tartanak. Mert hát minden történetnek, így ennek is, kell valahol játszódnia. És, mint minden történetnek, kell lennie szereplőinek. Nem fontos, de mindenképpen érdekesebbé teszi a cselekményt, ha az a bizonyos történet szól valakiről.

Ennek a történetnek egy leányzó a főszereplője. Róla elmondhatjuk, hogy feltétlenül csinos, és azért a természet bőségesen ellátta mindennel, amivel egy igazi tőről metszett amazont elláthat; mert Conina bájos volt, ez tény. Igaz, nem akkor, mikor Ank-Morphok egyik kocsmájában verekedett.(1) Bár tény, hogy annak is megvolt a bája; már, aki talál benne bájosat,(2) hogy nyolc férfit dobott ki egy időben egy kocsmából, csak mert az kérdezték tőle, hogy "hajlandó lenne?" Conina pedig félreértette a kérdést, mivel hogy testőrnek próbálták volna egy nemes úr mellé felfogadni. Keresztülvágott a bozótoson, mivel minél hamarabb el akart jutni Kostetőre, így levágta az utat a lancvei út felé.

- Szép jó napot, kis hölgy! - toppant elé egy figura, aki kardot szorongatott a kezében, és egy babos kendőt kötött a szája elé, amitől ugyan élcesebb lett a hangja, de jól láthatóan alig kapott levegőt. - Az a helyzet, - folytatta - hogy ez itten egy útonállás, és szeretném, ha megszabadulna minden értékesebb ingóságától - menet közben mosolyogni próbált a kendő alatt, de nem nagyon ment neki.

Conina végigmérte, majd csak ennyit mondott:

- Útonálló vagy? - mire a másik már csak bólintani tudott. - Van egy kis gond. Ez itt az erdő. Az út meg ott van - mutatott ki a jó néhány méterrel arrébb lévő erdei útra. - Neked ott kellene úton állnod.

Látszott a támadón, hogy zavarban van. Rápillantott Coninára, majd az útra; majd megint Coninára, majd újból az útra. Conina ezt megunta, és egy határozott jobb egyenessel szendergésre csábította a megtévedt és zavarban lévő útonállót. Majd mint, aki jól végezte dolgát, tovább indult.

Határozott léptekkel haladt előre, még vagy másfél órán keresztül, amikor valami azt súgta neki, valami rossz közeleg. Nem véletlenül mondják, hogy a női megérzés, mennyire pontos. Jelen állításról Conina tudomást sem vett, mert egy hím-soviniszta kijelentésnek tartotta, de a megérzéseiben még sohasem csalatkozott. Tudta, hogy követik; lehetnek vagy tucatnyian. És ahogy a barbár lány gyorsította a lépteit, úgy gyorsítottak az őt követők is.

- Ez így nem fog menni! - gondolta, majd hirtelen sarkon perdült, és farkasszemet nézett az üldözőivel. Tíz tagbaszakadt férfi állt körülötte, köztük az is, akivel nem olyan régen összetalálkozott. Ezt onnan tudta, hogy az egyik szeme alatt elterpeszkedő sötét foltról.
- Ez volt az a kis r...
- Nana, Pálloth! Nem beszélünk csúnyán! Megbeszéltük - szólt közbe a bandavezér.
- De akkor is ő volt! - de azonnal elhallgatott, ahogy a banditafőnök rá pillantott.
- Hölgyem - fordult bájosan Coninához a bandavezér. Szeretnénk önt minden kincsétől, mind ingó, mind egyébtől megszabadítani.

Mivel Conina tudta, hogy mire megy ki a játék, és semmiféleképpen nem szeretett volna játékszerré válni egyetlen kincsével sem a rablóknál; a lehető legegyszerűbb módján választotta a helyzet megoldásának. Villámgyorsan kiosztott a banditák között, fejenként egy akkora nyaklevest, mintha kondérral főzte, és a repeta is benne lett volna. Majd módszeresen elkezdte átkutatni az ájult testeket. Az aranyat hagyta, mivel inkább éhes volt, mint pénzéhes. Az egyik rablónál talált néhány apró szemű fekete paradicsomot.(3) Az egyiket bekapta, és rövid ropogtatás után lenyelte. Aztán körbenézett, hogy nincs-e ólálkodó bandita, mivel nem igazán volt kedve újabb gengsztereket leverni, és napnyugta előtt Kostetőre szeretett volna érni. Majd meglátott az útszélén egy csuklyás alakot; és eddig nem látta sehol sem. A keze ökölbe szorult, és rámordult az alakra.

- Ki vagy te? - erre a csuklyás alak, mintha zavarban lett volna egy pillanatra, de aztán nyugodt baritonnal szólalt meg.
- TE LÁTSZ ENGEM? - erre Conina bólintott. - AZ LEHETETLEN! MIVEL NEM ÉRTED JÖTTEM.
- Hanem kiért? - erre a kardja felé indult a keze, mivel most vette észre, hogy a csuklyás alaknál van egy hatalmas - nem sarló, és nem is kalapács, hanem - kasza is, amely veszedelmes éles is.
- EZÉRT AZ ÚTONÁLLÓÉRT - bökött az egyik fekvő szerencsétlenre. Ekkor tudatosult Coninában, hogy tulajdonképpen kivel is beszélget.
- Ezek szerint én öltem meg?
- NEM. BALESET FOGJA ÉRNI, MIKOR FELKEL. ELCSÚSZIK A SÁRBAN, ÉS BEVERI A FEJÉT.
- Ezt nem várom meg - mondta Conina, és zúgó fejjel elindult Kostető felé.
- VIGYÁZZ MAGADRA!

Conina maga sem tudta, hogyan került Kostető határába; de hogy a végcélja felé haladt észrevett egy kis házat az erdő szélén, ami előtt egy öregasszony ácsorgott. Mivel helybélinek nézte, odament hozzá, hátha tud neki segíteni.

- Szép jó napot, öreganyám! - köszönt oda, mire az öregasszony szúrós tekintettel mérte végig Coninát.
- Hadd el ezt a városi beszédet! Mi kéne?!
- Egy varázstudót keresek, aki tudna nekem segíteni.
- Miben kellene segíteni? - kíváncsiskodott Mállottviksz Néne.
- Nem olyan régen találkoztam a Halállal, pedig még az élők sorában vagyok, és én magam nem vagyok varázsló.

Az öregasszony gondolkodóban esett, aztán a barbár leányzóhoz fordult.

- Ettél, vagy ittál valamit?
- Nem vagyok részeg! De ettem egy fekete paradicsomnak látszó valamit előtte.
- Van még belőle? - erre Conina elővette a maradék három szemet. Az öregasszony nézte őket egy darabig, majd kivette a lány kezéből mindet, és egyetlen hang nélkül zsebre tette.
- Ezek Élet-bogyók. Láthatóvá teszik a holtakat, vagy azokat, akik a két világ között járnak. Nagyon értékesek, különösen szakavatott kezekben.
- És te szakavatott vagy? - kérdezte Conina, mire Mállotviksz Néne elmosolyodott.(4)

Coninának nem volt több kérdése ezzel kapcsolatban. Meg úgy semmi mással kapcsolatban sem.

- Ha kiürül a szervezetből, az Élet-bogyó, akkor a hatása is megszűnik - mondta tudományosan Mállotviksz Néne. Addig bírd ki. - Ezzel sarkon fordult, és otthagyta a lányt. - Na, nekem dolgom van, mer´ az öreg Ogg Ángyival kipróbáljuk a legújabb boszorkány számítógépet. Állítólag egy B3-as Mega-Lith kör. Nagyon modern - morogta inkább magának, mint Coninának.

Az persze a lányt nem nagyon nyugtatta meg, de nem sokat tehetett jelenleg. Talán még segítségére válik, hogy evett a bogyóból; mivel nem ismerte Ogg Ángyi legkisebb unokáját Pewsey-t, akit, mint biológiai fegyvert bevethetett volna az elkövetkezendő napokban. Pedig jól jött volna, több esetben is...

(1)
Mindenféle híreszteléssel ellentétben, nem Conina verte szét a Dob nevű műintézményt (ami a későbbiekben Törött Dob, majd - a helyreállítások után - Megfoltozott Dob néven működött).

(2)
Főként, hogy Ank-Morphok nem Korongvilág legbájosabb városa.

(3)
Manapság a kertészek, már kereszteznek mindent mindennel, csakhogy "egzotikus" gyümölcsként lehessen eladni az Ank-Morphok-i piacon. Bár némely kísérlet igencsak félresikerül. Erre legragyogóbb példa Samuel Screwy, egzotikus rigórépája. Még most is emlegetik, mikor Sam répája elrepült a csalitosba.

(4)
Mállotviksz Néne mosolya egész Kostetőn hírhedt. És majdnem az egész Korongvilágon, még a távoli Klaccsban is hallottak egy boszorkányról, akit nem jó felbőszíteni, mert, ha elmosolyodik...

Előző oldal Ha'lathin