Mennyit érsz te?

Szépirodalom / Szerelem (763 katt) angyalka146
  2011.09.06.

Megalázva érzem magam,
hisz kiadtam a lelkem.
Sóvárgok a csókod után,
s az éjért, mi enyém lett

volna, ha a kéj és mámor bora
nem feszíti túl a hurkot, mit
csacska előírások, kusza társadalmi
látomások serege hozott létre…

Vágyok a kéjre. Veled tölteni
minden percet, nem törődve azzal,
hogy az emberek megszólnak, összesúgnak
hátunk mögött, bár ők sem jobbak…

A fájdalomtest egyre fojtogat.
Nincs menekvés. Egyszer beleestem,
és arra nincsen mentség, hogy lelkem
felajánlottam neked...

Ennyit érek. Nőként megbuktam.
Talán a színes tollú, tarka kéjhurokban
még akad egy csöppnyi rés, hová a fény
betör és lelkem védelmére kél…

De hol késel fény?! Miért hagysz
szenvedni, tespedni ebben a bűzös,
mocsaras létben?! … Hiszen újra
megaláznám magam… Érted.

Neked. Örökre… Vagy csak
beképzelem az egészet, és
nem is történt semmi, álom volt
csupán, mit agyam megbomlott,

fájdalmas lélek-része hozott
létre? Nem tudok másra gondolni,
csak a csókodra és az egységre. A
kéjre. A szemedben lévő sötét fényre…

Isten veled, távozz tőlem végre!

Kérlek…

Előző oldal angyalka146
Vélemények a műről (eddig 2 db)