A vadkapitalizmus bukása

Szépirodalom / Versek (744 katt) Norton
  2011.09.03.

Mikor az országát kifosztotta, büszke volt magára,
A fájdalomnak, szenvedésnek rég megvolt az ára.
Mikor a gazdaságot csődbe vitte, azt hitte ez jogos,
Megtehetett mindent, mert ő volt a „birtokos”.

Mikor sorsokkal játszott, csak mosolygott rajta,
Megérdemli mindegyikük, miért volt olyan balga?
Ha nem ő rabol, megteszi más, ez az élet rendje,
A boldogtalan kisembernek nehéz a keresztje.

Az ország csak egy fejőstehén, tönkre lehet tenni,
Nem baj, hogyha másoknak nem lesz majd mit enni.
A szabadrablás korában élt, s neki ez a mennyország,
Nála minden hatalom, ha a koncot mohón felosszák.

Addig kellett harácsolni, míg övé volt az állás,
A nép úgyis csak tűri… nem lesz kiabálás.
Mikor spekulált a tőzsdén, csak számsorokat látott,
Arra gondolt, megveheti a széles nagyvilágot.

Nem értette, nem érezte a mérhetetlen ártalmat,
A tönkrevágott sorsokat, az őrjítő fájdalmat…
Nem érezte, s nem érthette gaztettei súlyát,
Inkább ő emelte vádlón felétek az ujját:

Ti vagytok a hibásak, mert be tudtunk csapni!
A pénzemberek becsületét miért kell bemutatni?
Játszhatok a sorsotokkal, mert én vagyok az isten,
A butaságnak ára van, semmi nincsen ingyen!

Lenézte a népet… úgyis mind csak birka!
Addig feszíti a húrt, ameddig csak bírja.
Nem nyírni kell őket, hanem mind levágni!
Ám, hogy aztán mi lesz… nehéz kitalálni.

Ő sem tudta biztosan, mert nem látott a jövőbe,
Csak a beteges kapzsisága űzte mindig előre.
S nem értette, csak érezte, mikor közrefogták,
A csőcselék felé indult… talán megátkozták?

Nem védte már vagyon, mert túl messzire tévedt,
Széttört sorsok tomboltak, a teste pedig vérzett.
Nem értette csak érezte, mikor lámpavasra húzták,
És az alábecsült kisemberek ezúttal őt nyúzták.

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 4 db)