A közgazdaságtan alapigazságai 3

Külvilág / Közélet (809 katt) Norton
  2011.09.03.

A törvényes extraprofit

Nemrég a kezembe nyomtak egy fénymásolt papírt, hogy olvassam el. Az iromány a rejtélyes svájci frank hitelekről szólt. Már nem tudnám a tartalmát szóról szóra felidézni, de a lényege az volt, hogy az úgynevezett devizahitelek valójában forinthitelek, hiszen az ügyfelek a magyar bankokkal vannak szerződésben - azok pedig nincsenek rászorulva külföldi bankok hitelkeretére, hiszen nekik is van tőkéjük, tekintve, hogy a fél ország el van adósodva. Tehát valójában a magyar bankok adnak kölcsönt az embereknek, és csak az „elszámolás alapja” a deviza. (Ami lehetne akár kőolaj, sárgarépa, vagy biciklikerék is.) Egyszerűbben: csak papíron fizetünk például frankot, de valójában minden esetben forintról van szó. Forintban vesszük fel a hitelt és forintban fizetjük vissza. Kinek? Természetesen kizárólag a magyar bankoknak! Az érvek és a dolognak a logikája gyönyörűen le volt vezetve azon a bizonyos fénymásolt papíron, és bevallom, engem meggyőzött. Félreértés ne essék: én nem vettem fel devizahitelt. Ennek ellenére mégis kinyílt a bicska a zsebemben, mert ha továbbmegyek ezen a vonalon, akkor oda lyukadok ki, ami már régóta nyílt titok: a forintot tudatosan gyengítik. Az erős forint nem érdeke a pénzembereknek, mert akkor nem kaszálnának akkorát. Ez pedig finoman szólva is a magyar nép kizsákmányolása, mert a gyenge forint árt az országnak, az adósok pedig mehetnek a sóhivatalba, vagy a híd alá. Mindezen tényezőket figyelembe véve, a biztonságot nyújtó stabil nemzeti bankot rég el lehet felejteni. Na, ez aztán a demokrácia! Lenne egy egyszerű kérdésem: milyen országban élünk?

Előző oldal Norton