Linktár

Másnap

Álomtól kábán nyúlok feléd,
párnád még testedtől meleg,
puha emléked gyűrt lenyomat,
agyamban rózsa íze remeg.

Árnyak közé rohanó emlékek,
szemet égető rideg pirkadat,
a bársony éj illanó álom volt,
sóhajba fúló érzéki pillanat.

Már mennél, de zárva szemem,
éledő mélabú, mi marasztal,
még lágyan lüktetsz fejemben
és emléked halkan vigasztal.